Sokan már olyan profi kerékpáros karrierrel is elégedettek lettek volna, mint ami neki jutott, de ő nem érte be ennyivel, többre vágyott. Peter Post megreformálta az országúti kerékpársportot, megalkotta a világ valaha volt legjobb klubját, amely sorra nyerte a versenyeket, szinte verhetetlenek volt.
Különleges Paris-Roubaix
Peter Post 1933-ban született, Amszterdamban. Fiatalként már rögtön a kerékpározás felé fordult, mind pályaversenyzőként, mind országúti profiként megállta helyét. Hórihorgas termetét pályaversenyzőként tudta leginkább kihasználni. Az üldözéses szakág egyik legjobbja volt, összesen 65 alkalommal nyert hatnapos versenyt, amivel egyértelműen a klasszisok közé sorolható. A hatnapos versenyei 42%-át megnyerte!
Paris – Roubaix (1964)
A ’60-as években a Paris-Roubaix útvonaláról „eltűntek” a pavés szektorok, érezhetően felgyorsult a verseny, ami könnyebbség volt a mezőny számára, nem feltétlenül mutatta a valós erőviszonyokat. A macskaköves szektorok hiánya az útfelújításoknak volt köszönhető, kezdte elveszíteni a verseny a legendás tavaszi Monumentum státusztát. Az említett ok miatt, hatalmas volt a tempó az 1964-es versenyen, mindezek ellenére, mindössze négyfős csoport érkezett a Roubaix Velodrome-ba.
Peter Post tudta, amint elérnek a Velodrome-ba, onnantól verhetetlen. Kihasználta pályás tapasztalatát, többieknek esélye sem volt ellene, magabiztosan nyerte a hajrát. A verseny átlagsebessége 45,129 km/h volt, amely egészen 2017-ig rekord volt a Paris-Roubaix történetében. Miután 1965-ben – Rik van Looy harmadik győzelménél – a pavés szektorok aránya, alig érte el a 10%-ot a teljes versenytávhoz képest, Jean Garnault versenyigazgató felhívást eszközölt az útfelújítást végzők felé: ha ez így folytatódik, akkor pár éven belül teljesen pavémentes lesz a Paris-Roubaix. Felhívása és törekvései nyomán, megváltozott a verseny karakterisztikája.
A nagy győzelme után még kétszer végzett első ötben rangos egynaposokon (Fléche Wallone és Amstel Gold Race), illetve világbajnokságon elért negyedik helyezése is figyelemre méltó. Amikor 1972-ben visszavonult, akár nyugodtan is tölthette volna az éveit, hiszen kiváló befektető hírében állt, bowlingpálya tulajdonos volt, s valószínűleg karrierje után sem ment volna csődbe. Azonban Peter Post élete más irányt vett!
Totális kerékpár
A brit kerékpárgyártó, a Raleigh 1972-ben beindította új projekjét, Európa-szerte kezdte értékesíteni kerékpárjait. Ehhez megfelelő csapat is kellett, ezért brit profikkal és amatőrökkel karöltve létrehoztak egyet, amely európai versenyeken vett részt. A kezdeti sikertelenségek után, a vezetőség megnövelte a költségvetést és 1974-ben felvette menedzsernek Peter Postot. Karizmatikus személyiséggel rendelkezett, tökéletes volt a menedzseri posztra.
„Perfekcionista, határozott, de tisztességes.”
Erik Breukink
Peter Post egykori versenyzője mesteréről nyilatkozottAzért fontos ezt kiemelni – mielőtt belevágnánk csapatvezetői karrierjébe -, mert Peter Post nem hozott innovatív ötleteket a kerékpársportba, inkább átvariálta és tökéletesítette a már meglévőket. A kerékpáros csapatok akkori felépítése az alábbi metódust követte: legyen egy sztárod, körülötte megfelelő segítőkkel. Post meglátta az ebben rejlő hibát. Ha csak egy emberre építed a szezonod, az könnyedén dugába dőlhet.
A reform ötletét a labdarúgásból merítette: amszterdami születésűként, imádta a korszak sztárcsapatát, az Ajaxot. Tisztelte az edző, Rinus Michels munkáját, aki a totális futballra törekedett.
Totális futball
Nincsenek kötött posztok, folyamatos játékosmozgás jellemzi a rövidpasszos labdajáratást. A labdát birtokló csapat kontroll alatt tartja a mérkőzést, saját – magas – tempójában játszik, elveszített labda esetén pedig egészpályás letámadás következik. A játékosok technikai képzettsége kiemelkedő, ami látványos támadásépítést eredményez.
Peter Post igyekezett átültetni ezt az elvet a kerékpársportba. Úgy gondolta, hogy nem egy versenyzőre kell felépíteni az adott versenyt vagy egy komplett szezont, hanem meg kell osztani a terheket a kerékpárosok között. Próbálta a csapatsportok felé tolni a kerékpározást, megértetni a versenyzőivel, hogy a csapat fontosabb az egyénnél.
Nem akarta korlátozni egy személyre a sikereket, bárki nyerhetett a csapatból. Nem volt első számú ember, mindenkinek megvolt a maga esélye. Ehhez viszont egy megfelelő keretet kellett összehozni. A Raleigh akkoriban britekre épített, viszont Post szerint, nem voltak olyan tehetségesek, mint a holland vagy belga kerékpárosok. Sokan emiatt brit-ellenesnek gondolták, de ahogyan egykori versenyzője, Billy Bilsland is mondta:
Peter kudarc-ellenes volt.
Kezdetben még csak pár holland versenyző érkezett, majd a második évében már kiszórta az angol versenyzők többségét, alig maradtak négyen, köztük Sid Barras, akit az alábbi kritikával illetett:
Néhányan jók voltak, egyesekben megvolt a képesség. Barras például nagyon gyors sprinter volt, de nem tudtam velük megértetni, hogyan is működik egy jó profi csapat. Hogy a csapat nyer, és nem az egyén.
Tökéletes csapat és körülmények
Az igazi aranykorszak 1975-től kezdődött, amikor Jan Raas és a holland kontingens többi tagja is a csapathoz érkezett. Post keménykezű vezető volt, akit a maximalizmusa miatt sokan nem kedveltek, ugyanakkor elismerték, hogy jól végzi a munkáját. Kihozta versenyzőiből a legjobbat. Jan Raas kifejezetten nem kedvelte egykori mentorát, de amikor csapatvezető lett, követte Post lépéseit, ahogyan másik egykori versenyzője, Cees Priem is.
Jan Raas: A Kwantum sportigazgatója volt, melyet 1984-ben alapított. Belőlük lett később a Rabobank, aminek sportigazgatói posztját 2003-ig töltötte be. Ma már Jumbo-Visma néven ismerhetjük a holland csapatot, mely az évek alatt számos nagy versenyt nyert. Az alapokat Raas rakta le, aki aztán meghúzódott a háttérben. Mind a Rabobank, mind a Jumbo-Visma sikeres csapattá váltak, megkerülhetetlenek voltak a háromhetesek és az egynaposok tekintetében is.
Cees Priem: A TVM-Farm-Frites megalapításában segédkezett, kezdetben sportigazgatói szerepet töltött be a ’90-es évek egyik meghatározó holland csapatában. Több szakaszt nyertek a francia, olasz és spanyol körversenyen, illetve 1999-ben a Flandriai körversenyt is megnyerték. Priem karrierjét beárnyékolja, hogy több versenyzője elismerte, használtak EPO-t a ’90-es években a TVM versenyzőjeként, ugyanakkor kiemelték, hogy Priem erről nem tudott.
A TI-Raleigh vezetőjeként Peter Post igyekezett a legjobb felszerelést, legjobb szerződést kialkudni a versenyzőinek, kiváló körülmények között készülhettek a bringásai, akiket szorgos aprólékosággal válogatott össze.
Mi bizonyítja Post perfekcionizmusra való törekvését? Akkoriban a Peugeot és a Fiat volt a peloton kisérőkocsija, azonban a holland csapatvezető ragaszkodott a Mercedeshez, ezért – a többiekhez képest – drága autókat vásárolt kisérőkocsinak. Mindenben a tökéletességre törekedett.
Peter Post és a csapatjátékosok
A győztes mentalitást és a csapatért való önfeláldozást kereste a tehetségekben. Egyik hűséges „katonája”, az a Gerrie Knetemann volt, akit 25 évesen igazolt le. Knetemann nagy tehetségnek számított, de az igazi áttörést a Raleigh csapatában érte el: világbajnok lett, mindamellett 8 év alatt 53 etapot nyert, köztük 9 alkalommal a Tour de France-on szerzett szakaszgyőzelmet. Ő feltétlen híve volt Post munkájának, annak ellenére, hogy az eligazolása után egy nagyobb győzelmet eltekintve, elkerülték a sikerek.
A versenyzői többségét hosszú időre szerződtette, sokakra már fiatal tehetségként lecsapott, így került az említett Knetemann – Raas pároson kívül a csapatba Johan van der Velde, Johan Lammerts, Dietrich Thurau, Urs Freuler és Steven Rooks. Szó esett a sikerekről, de érdemes számosítani őket, hiszen fantasztikus tíz évről beszélhetünk:
1974: 55 győzelem
1975: 55 győzelem
1976: 71 győzelem
1977: 68 győzelem
1978: 94 győzelem
1979: 99 győzelem
1980: 120 győzelem
1981: 94 győzelem
1982: 92 győzelem
1983: 100 győzelem
Ezekbe a sikerekbe a pályaversenyeken elért győzelmek is beletartoznak, de még így is elképesztő, mennyire dominálták a ’70-es évek második felét, illetve a ’80-as évek elejét. Nyertek Monumentumokat (Paris-Roubaix és Flandriai körverseny), több, mint 50 szakaszt a Tour de France-on, illetve egyszer sárga trikót is Joop Zoetemelk révén.
Az a bizonyos Tour de France
Ahhoz az ikonikus 1980-as versenyhez tartozik egy a máig fennálló rekord: 11 szakaszt nyertek a Raleigh versenyzői azon a Tour de France-on. Joop Zoetemelk 34 évesen úgy érezte, hogy az 1979-es Vuelta a Espana győzelme és a francia körverseny zsinórban elért két második helyezése után, reális esély nyílik, hogy megszorongassa a korszak legjobbját, Bernard Hinault-t.
A Raleigh a már jól ismert csapattaktikára épített, annyi különbséggel, hogy Zoetemelk volt az összetett kedvezményezett. Mennyire erős volt ekkoriban Post csapata? A frankfurti csapatidőfutamon mindössze a Hinault vezette Renault csapat tudott 1 percen belül maradni. Pár szakasszal később, újabb csapatkronót nyertek, majd a dominanciájuk olyan méreteket öltött, hogy zsinórban hét szakaszon diadalmaskodott (!!) a Peter Post irányította társaság.
Az is sokat segített Zoetemelk győzelmében, hogy Hinault előtte 20 nappal Giro d’Italiát nyert, majd a francia körverseny lille-i szakaszán tartott erődemonstrációja közben, meghúzódott egy ín a bal térdében, később fel kellett adnia a körversenyt. Ez összességében semmit sem von le Zoetemelk és Raleigh sikeréből, akik soha nem látott módon dominálták a francia körversenyt. Azóta sem volt holland győztese a versenyek!
Mi történt a csapattal? A sikerek ellenére 1983-ban kiszállt a főszponzor, mivel a Raleigh vezetése úgy érezte, hogy kellően megismertették a világgal a márkájukat. Helyüket a Panasonic vette át.
Változatlan elvek, szerényebb keret
Peter Post profizmusa mit sem változott a szponzorváltás után, hiszen a Panasonic csapatában is a tökéletességre való törekvés volt az elsődleges, ugyanakkor egy jóval szerényebb kerettel. A Mercedes innen sem hiányozhatott, ahogyan a termo-edzőruhák sem, de az egykori klasszisokat (Raas, Knetemann, Zoetemelk) már nélkülöznie kellett. Azért így sem panaszkodhatott, de most egy újabb korosztályt kellett „felnevelnie”.
Phil Anderson a legjobb szezonját köszönheti a holland zseninek, ahogyan Erik Breukink is. Eddy Planckaert Paris-Roubaix-t nyert a Panasonic versenyzőjeként, Eric Vanderaerden érdemi pályafutása meg addig tartott, amíg Post versenyzője volt. Egy gyors kitérő az általuk elért sikerekre:
Grand Tour szakaszgyőzelem: 30
Paris-Roubaix: 3 győzelem
Flandriai körverseny: 2 győzelem
Liege-Bastogne-Liege: 1 győzelem
Mennyire működött a Panasonicnál a Post által megálmodott taktika, hogy a csapat az egyén felett áll? Voltak buktatók, mint az 1990-ben rendezett Flandriai körverseny, de összességében számos siker köthető a nevéhez. A szponzoráció 1992-ben megszakadt, következő két szezonban a Novemail-Histor csapatát irányította Post, de itt már közel sem ért el akkora sikereket, mint a ’70-es és ’80-as években.
Peter Post hatása a sportágra
A holland csapatvezető 1995-ben visszavonult, majd 2005-ben visszatért, tanácsadói szerepkört töltött be a Rabobanknál. Ugyanebben az évben érkezett Denis Menchov is a hollandokhoz, vele együtt pedig a nagy győzelmek is megérkeztek. Giro d’Italia és Vuelta a Espana összetett is összejött, de az igazán nagy korszakot, a Jumbo-Visma térnyerését már sajnos nem élhette meg Peter Post, 2011-ben elhunyt.
A sportágra gyakorolt hatása óriási, bebizonyította, hogy csapatként sokkal sikeresebbek lehetünk az országúti kerékpárversenyek világában, mint egyénileg. Manapság már természetes, hogy a Quick Step versenyzői egymásért dolgoznak, de akkoriban erről hallani sem akartak. Post megalkotta a totális kerékpár elvet, amivel a csapatai sorra nyerték a szakaszokat.
A tehetségeket mindig időben kiszúrta, rengeteget köszönhet neki Jan Raas, Gerrie Knetemann vagy épp Phil Anderson. Érdemes megfigyelni azt is, hogy csak nagyon kevesek tudtak azon a szinten maradni távozásuk után, amin még Post versenyzőjeként voltak. Olykor középszerű kerékpárosokat emelt fel, ahogyan teszi azt manapság Patrick Lefevere is.
Versenyzői közül sokan követték azokat a módszereket csapatvezetőként, amiket Post vallott, ezzel váltak ők is sikeressé. Megosztó személyiség volt, sokan kedvelték, de épp annyian nem rajongtak érte, túlságosan szigorúnak és modorosnak tartották, de vitathatatlanul megváltoztatta a kerékpársportot a tökéletességre való törekvésével.
Forrás:
Peter Cossins: The Monuments
Chris Sidwells: Hív az országút
paris-roubaix.fr, veloveritas, cyclinglegends, PezCycling News.