A tavaszi pavés egynaposok szinte külön szegmensét képezik az országúti kerékpározásnak. Sokaknak nem fekszik a „rázatókon való átkelés”, homokban vagy sárban való küzdelem. Még normális időjárási körülmények között sem egyszerű teljesíteni az olykor 280 km-es távot, hát még akkor, ha fagypont közelében a hőmérséklet, szakad az eső és fúj a szél. Ez utóbbi várt az 1985-ös Flandriai körverseny mezőnyére.
Uralták az egynaposokat
A Panasonic akkoriban hasonló dominanciára volt képes a tavaszi egynapos versenyeken, mint manapság belga Quick Step. Hasonló elven működött a két csapat: nincsen kiemelt kapitány, egymást segíti a versenyzők, aki a legjobb formában van, az nyer. Több opcióval is rendelkeztek egy-egy versenyen, Peter Post megváltoztatta ez által a sportágat.
Érdemes kiemelni egy klasszikust még – fontos lesz a későbbiek szempontjából -, ahol viszont elverték a Panasonic csapatát a tavasz folyamán. A Milano-Sanremóra március közepén került sor. A 36 éves Hennie Kuiper diadalmaskodott, aki már túl volt pályafutása csúcsán. A negyedik helyen Eric Vanderaerden ért célba, aki rendkívül dühös volt a Sean Kelly – Francesco Moser párosra, akik nem segítettek neki az üldözésben.
Nem számoltak vele
Az előzetes esélylatolgatások alapján, Sean Kelly volt a favorit (elsősorban a ’84-es Paris-Roubaix győzelme miatt), akinek rendkívül sűrű tavasza volt. Megnyerte a Párizs-Nizzát, illetve első tízben végzett a Milano-Sanremón és a Harelbekén. Érdemes még megemlíteni, hogy mindeközben már a március végi Vuelta a Espanára készült!
Hennie Kuiperrel is számolni kellett az olaszországi sikere után, ráadásul 1981-ben már egyszer megnyerte egyszer a Flandriát. A ’85-ös szezont megelőző két év világbajnoka is rajthoz állt: Greg Lemond és Claude Criquielion. Adrie van der Poel két belga egynapos győzelemmel hangolt, Gilbert Duclos-Lassalle pedig a Paris-Roubaix-n elért két második helyével hívta fel magára a figyelmet.
Peter Post tudta, ezen a Flandrián szüksége lesz a legjobbjaira, akik ráadásul csúcsformában voltak. Phil Anderson bizonyította, hogy képes jól szerepelni pavés versenyeken, Eddy Planckaert pedig már több volt, mint egy tehetséges fiatal. Az 1982-es Flandrián 2. helyet szerzett, győzelemben reménykedett. Testvére, Walter szintén a csapat tagja volt, utolsó szezonjára készült az egykori győztes (1976).
Ha ez önmagában nem lett volna elég, akkor a csapatukban tudhatták a címvédőt, Johan Lammerts-et. Bert Oosterbosch előző évben Harelbekét nyert, míg a belga Ludo De Keulenaer előző évben 6. lett (későbbiekben még fontos szerepe lesz a verseny alakulásának szempontjából). Rajtuk kívül egy belga fiatal volt a sötét ló, szinte mindenki számára.
Eric Vanderaerden
A belga kerékpáros már fiatalon megmutatta tehetségét, sorra nyerte a korosztályos versenyeket, 15 éves korában már 500 fős szurkolótáborral rendelkezett, tömegeket vonzott a versenyeire, emiatt a szervezőknek rajtpénzt kellett fizetniük számára. Olyannyira dominálta korosztályát, hogy miatta meg kellett változtatni a belga szabályokat. Addig a belga kerékpárosok 22 éves korukig nem lehettek profik, azonban ezt Vanderaerden miatt megszüntették. Eric 21 évesen profi csapatba szerződött, rátermettsége és kvalitásai rögtön megmutatkoztak. Kiváló sprinternek számított, de nem lehetett tudni, hogy ilyen megterhelő klasszikuson mire számíthatnak tőle.
Zord körülmények
Belgium, Sint-Niklaas. Majd 20 éven át adott otthont a Flandriai körverseny rajtjának ez a belga kisváros. Április 7-én zord időjárási körülmények fogadták a mezőnyt, mindössze 2-5 °C között a hőmérő higanyszála, zuhogó eső és szél. A 173 fős mezőnyre 271 km várt, a korszak egyik belga újságírója, Rik Vanwalleghem így jellemezte a körülményeket:
Olyan hideg volt, mint Szibériában és zuhogott az eső.
A versenyzők többsége nem bírta sokáig az időjárási körülményeket, az első emelkedőre (Molenberg) a mezőny 60 főre csökkent! Nehezítette a körülményeket, hogy az eső feláztatta a talajt, ezért a szél és az eső mellett a sárral is meg kellett küzdeniük. A macskaköveken az eső miatt biztonságosan szinte alig lehetett haladni. Az Oude Kwaremontra 30 főre csökkent a csoport létszáma (Lemond és Anderson hathatós munkájának köszönhetően), Panasonic csapata még hat versenyzővel volt a mezőnyben!
Az esélyek kedveztek Peter Post fiainak, ekkor azonban a belga bajnoki trikóban versenyző Eric Vanderaerden bukott. A legtöbb forrást Ludo De Keulenaert jelöli meg segítőnek – aki előző évben Lammerts győzelméhez járult hozzá -, odaadta kerékpárját, amivel Vanderaerden még a legendás Koppenberg előtt fel tudott zárkózni a csoportra. Peter Post beáldozta egyik rutinos versenyzőjét egy 23 éves fiatal miatt.
A Koppenberg egy félelmetes akadálynak tűnt, de nem a hossza és átlagos meredeksége miatt (682 méter és 9%), hanem a 22%-os része miatt, ahol képtelenség volt ilyen körülmények között a kerékpáron maradni. Az akkori kerékpárok technológia fejlettsége még messze volt a mostaniakéhoz képest, hajlamosak voltak ilyen meredekeken megállni. A versenyzők kénytelen voltak a macskakövek mellett tolni a kerékpárjaikat. Akadtak olyanok, akik még a cipőiket is levették, hogy a macskaköveken ne csúszkáljanak, amint a vállukra véve viszik fel a bicikliket. Nem kímélte a résztvevőket a Flandriai körverseny.
A leleményes Vanderaerden
Vanderaerden tökéletesen kihasználta a Koppenberg okozta káoszt, felzárkózott az élmezőnyhöz, miközben két csapattársa (Anderson és Planckaert) és Verhoeven igyekezett megszökni a 30 fősre csökkenő főmezőnytől.
„Szerencsém volt, hogy a csoportban csak 30 vagy 35 versenyző volt, amikor buktam. Ez azt jelentette, hogy nem kellett a Koppenberg mászását 120. pozícióban elkezdenem. Már az emelkedő lábánál beértem őket.”
Eric Vanderaerden
Panasonic versenyzőjeA belga gyakorlatilag felfutott az emelkedőre, ahol csatlakozott a vele együtt 12 fősre duzzadó csoporthoz, amelyben négy Panasonic versenyző volt. Hennie Kuiper a Berendries emelkedőjén támadott, de Vanderaerden okulva a Milano-Sanremón elszenvedett vereségéből, rögtön a nyomába eredt. Tudta, hogy nem engedheti el újból a hollandot. Amint azonban utolérte volna, csapattársa, Phil Anderson indított támadást.
Három korszak versenyzője harcolt egymással a győzelemért: a múlt (Kuiper), a jelen (Anderson) és a jövő (Vanderaerden). Kuiper ereje végét járta a korábbi támadások miatt, Peter Post számára pedig egyértelművé vált a címvédés, már csak az volt a kérdés, melyik versenyzője nyer. A belga tehetség így gondolkodott:
Sprintben nyerhetek Kuiper és Anderson ellen, de biztos voltam benne, ha nem támadok, Anderson megpróbál valamit. 100%-os erőbedobással mentem felfelé a Muur-on.
Phil Anderson másként emlékezett vissza az eseményekre, szerinte Vanderaerden kérte őt, hogy lassítson, majd betámadta a belga a két riválisát. Mindenki másképp emlékszik, az azonban biztos, hogy a belga készült a Muur van Geraardsbergen-en való támadásra, előtte pár nappal edzett az emelkedőn, kinézte, hogy a külső íven szeretne megindulni, ideálisnak tűnt számára, mivel a belső íven sár lassította volna. A versenyen így is tett!
Eric Vanderaerden végül egy 20 km-es egyéni szökés révén nyerte meg a kaotikus versenyt, amit mindössze 24 versenyző fejezett be! Minden idők legnehezebb Flandriája volt, Phil Anderson dühöngött a célvonalban, de Sean Kelly is nagyon csalódott volt, mikor megtudta, ki nyert. Későbbiekben egyiküknek sem jött össze a győzelem a Flandriai körversenyen.
Mi volt a titka a sikerének? Elmondása alapján mindig is utálta az esős és hideg időt, viszont fiatalsága és makacssága segített neki leküzdeni az időjárás okozta viszontagságokat, ahogyan ő jellemezte, volt egy gomb, amit bekapcsolt és csak ment előre, mint a gép.
Mi történt hősünkkel a Flandriai körverseny után?
1985. április 10.
Gent-Wevelgem: Három nappal a kőkemény Flandriai körverseny után, Vanderaerden újabb rangos egynapost nyert, Panasonic ismét kettős győzelmet aratott.
Az elkövetkező két évben a csúcs közelében volt Vanderaerden, szakaszokat és zöld trikót nyert a Tour de France-on, megnyerte 1987-ben a Paris-Roubaix-t, de nem tudta elviselni az Eddy Merckx-szel való összehasonlítást, beleroppant.
„Mindenki várt az új Merckx-re. Sokat nyerhettem volna, de nem minden versenyt. Ha két hétig nem nyertem semmit, a sajtó már megkérdezte: hogy lehet, hogy nem nyertem? Túl sokat vártak tőlem, nem tudtam kezelni a nyomást.”
Eric Vanderaerden
Panasonic versenyzőjeForrás:
Edward Pickering – The Ronde
Velonews. Cycling Weekly, Ronde Van Bet